1944. november 15. volt, mikor egy zsidó asszony Svájcban tollat fogott és leírta, mi történt vele a németek Budapestre történő bevonulásától egészen addig, amíg megérkezett Bergen-Belsenbe.

Füzetének első két oldalára ezt írta:                                                                                                                                                                                               Caille Penzió

1944. november 15., Sweiz, Genf

Mi, Bamberger család és még 318 zsidó, abban a kiváltságos sorsban részesültünk Isten akaratából, hogy rettenetes izgalmas, életveszélyes és kalandos öt hónap után, innen Sweizból nézhetjük végig a németek és az egész Hitler regime összeomlását a háború ötödik évének végén. A mi hármonk élete ugyan biztonságban van, de kimondhatatlanul aggódunk apámért, Irmáékért, az uram egész családjáért és az egész otthon maradt rokonságért, barátokért. A Rádió szerint napok kérdése, hogy Budapest orosz kézre kerül, de ki tudja addig még mire képes az emberi gonoszság a még megmaradt szegény zsidók ellen. Teljesen el vagyunk szakítva tőlük, de én tovább is rendületlenül bízom az én jó Istenemben, hogy meg fogja segíteni a mi szeretteinket és velük a többi agyon gyötört zsidókat is, ezért tovább is csak Hozzá imádkozom és kérem, hogy óvja és védelmezze őket minden bajtól, bántódástól, hogy nemsokára ismét boldogságban összetalálkozhassunk.

Így legyen! Amen.

Ezt a füzetet lábjegyzetekkel ellátva kiadtam, megvehető nálam és a Líra boltokban is, illetve a bookline-nál.