HTML

Budapesttől Bergen-Belsenig, egy füzet 1944-ből

Friss topikok

Címkék

Zágoni Zsolt: Stern Rózsi: Budapesttől Bergen-Belsenig - egy füzet 1944-ből (Zsidó & Nő & Trauma)

2016.12.02. 12:31 mbemba

Egy részletesebb - talán az egyetlen - beszélgetés a könyvről az EszterHáz Egyesület szervezésében.

Szólj hozzá!

Budapesttől Bergen-Belsenig, egy füzet 1944-ből (pontosan 70 éve íródott!)

2014.11.15. 20:08 mbemba

1944. november 15. volt, mikor egy zsidó asszony Svájcban tollat fogott és leírta, mi történt vele a németek Budapestre történő bevonulásától egészen addig, amíg megérkezett Bergen-Belsenbe.

Füzetének első két oldalára ezt írta:                                                                                                                                                                                               Caille Penzió

1944. november 15., Sweiz, Genf

Mi, Bamberger család és még 318 zsidó, abban a kiváltságos sorsban részesültünk Isten akaratából, hogy rettenetes izgalmas, életveszélyes és kalandos öt hónap után, innen Sweizból nézhetjük végig a németek és az egész Hitler regime összeomlását a háború ötödik évének végén. A mi hármonk élete ugyan biztonságban van, de kimondhatatlanul aggódunk apámért, Irmáékért, az uram egész családjáért és az egész otthon maradt rokonságért, barátokért. A Rádió szerint napok kérdése, hogy Budapest orosz kézre kerül, de ki tudja addig még mire képes az emberi gonoszság a még megmaradt szegény zsidók ellen. Teljesen el vagyunk szakítva tőlük, de én tovább is rendületlenül bízom az én jó Istenemben, hogy meg fogja segíteni a mi szeretteinket és velük a többi agyon gyötört zsidókat is, ezért tovább is csak Hozzá imádkozom és kérem, hogy óvja és védelmezze őket minden bajtól, bántódástól, hogy nemsokára ismét boldogságban összetalálkozhassunk.

Így legyen! Amen.

Ezt a füzetet lábjegyzetekkel ellátva kiadtam, megvehető nálam és a Líra boltokban is, illetve a bookline-nál.

1.jpg2_1.jpg

 

 

38 komment

1944. június 30-án útnak indult Bergen-Belsenbe a Kasztner-vonat

2014.06.30. 16:05 mbemba

Itt van ez a Holokauszt-emlékév, de nem érzem, hogy beljebb lennénk! Van, aki meg akarja építtetni azt, amivel nyilvánvalóan ingerel sok, családja által a tragédiában érintett embert. Ilyet nem teszünk – egy emlékév alatt különösen nem. Megint mások nem akarnak beszélni olyan emberekről, akik azokban a véres és kíméletlen hónapokban ügyesen és ügyeskedve tettek közösségükért.

Egyik nem akarja megérteni a másikat! Hogy törekvés lenne erre, azt kétségbe vonom. Emberi beidegződések megakadályozzák ezt. Nem tudjuk túltenni magunkat évtizedek által magunkba sulykolt gondolatoktól, ítéletektől.

Most egy ilyen ,,nem akarunk beszélni róla-emberről” van szó, Kasztner Rezsőről (később Rudolf). Lehetne ő egyértelműen hős is mindenki szemében, de van egy ,,megbocsájthatatlan” bűne: tárgyalt a nácikkal, többek között a százezrek haláláért felelős Eichmannal. Illetve mondják, hogy csak módos embereket és cionistákat mentett.

A Váci utca 12. alatti emléktábla

20130417649.jpgA témát csak alig vagy egyáltalán nem ismerők számára: Kasztner Kolozsvárott született. Kifejezetten fiatalon megismerkedett a cionizmussal és maga is annak híve lett. Jogot tanult és dolgozott többek között az Új Kelet című lapnak. Újságíróskodása közben sok-sok emberrel ismerkedett meg. Megtanult az emberekkel bánni, körmönfontan érvelni, jól kérdezni, ügyesnek, dörzsöltnek lenni. Bátornak, vakmerőnek.

Kasztner 1941-ben már Budapesten volt, a Váci utcában lakott – ott van emléktáblája –, már akkor embereket bujtatott, életeket mentett. De amiért neve fennmaradt, az a Kasztner-vonat. A Kasztner-vonaton 1684 zsidó ember menekült meg, amit tárgyalásokkal, váltságdíj fejében ért el. A váltságdíj a menekítettek pénzéből, illetve nemzetközi zsidószervezetektől származott.

Kasztner többször nézett farkasszemet Eichmannal, illetve más német tisztekkel. Az nem igaz, hogy csak vezetők, csak tehetős emberek kerültek volna ezekre a szerelvényekre, egy-egy vagonban például árvagyerekek is voltak. Hogy rokonok nagy-nagy arányban szerepeltek a menekítettek között, az tény! Kasztner mindenesetre embereket mentett, amikor majdnem mindenki – közösségek, országok – tehetetlen, bénult volt.

A Kasztner-vonatok Bergen-Belsenbe érkeztek és csak onnan mehettek Svájcba a Kollektiv Pass (csoportos határátkelést biztosító okmány) felmutatása után, a szabad világba. Majdnem valamennyi Kasztner-vagonba került ember megmenekült (végre vagonokat írok, hiszen ezeken a szerelvényeken nem emberi körülmények voltak).

A háború után Kasztner Izraelben folytatta életét, ahol többek között az a vád érte, hogy az ördöggel paktált. Bíróság elé került, azért is, hogy tisztázza magát. Kasztner a háború után valóban tanúskodott náci tisztek mellett, pontosabban elmondta a mentési tárgyalások alatti viselkedésüket. Fontos tudni, hogy politikai pályán volt, ezért a vádak, az indulatok gyakran az akkori izraeli politikában gyökereztek.

1957 márciusában egy merénylő lelőtte Kasztnert, aki pár nappal később belehalt sérülésébe.

Egy Kasztner-vagonban menekült néni (Stern Rózsi, Stern Samu lánya) 1944 novemebrében leírta menekülésének napjait és a megérkezést Bergen-Belsenbe. Ezt a füzetet - írásokkal, lábjegyzetekkel, fényképekkel kiegészített formában - még tavaly októberben kiadtam. Ungváry Krisztián írt hozzá egy rövid tanulmányt.

Részletek az említett füzetből:

22.jpg23.jpg24.jpg25.jpg

 

1 komment

Egy budapesti zsidó asszony naplója 1944. március 19-től, vagyis a német megszállástól (könyvrészlet)

2014.03.19. 08:32 mbemba

2.jpg3.jpg4.jpg5.jpg6.jpg7.jpg8.jpg9.jpg10.jpg11.jpg12.jpg13.jpg14.jpg15.jpg16.jpg

Szólj hozzá!

A múlt-kor is hírt adott a könyv megjelenéséről

2014.03.16. 23:44 mbemba

 

Budapesttől Bergen-Belsenig

2012. november 8. 19:07

A Svájcban írt füzet 45 oldalon foglalja össze az 1944. március 19-től, a német megszállástól Bergen-Belsenig történteket: a hazai körülményeket, majd az otthon teljes kifosztását, a deportálás útját, a közben átélt teljes kiszolgáltatottságot.

A füzet írója, Stern Rózsi, Stern Samu lánya, azé a Stern Samué, aki a háború alatti időszak második felében a magyarországi zsidóság egyik választott vezetője volt. 1944 márciusában annak a csoportnak lett a vezetője, amelyik kényszerből, Adolf Eichmannal tárgyalt a zsidóság sorsáról.

Stern Rózsi a Kasztner Rudolf-féle mentőakciónak köszönhetően menekült meg. A kolozsvári születésű Kasztner a cionista mozgalom egyik vezetője volt, és 1943-tól Budapesten szervezett úgynevezett mentőbizottságot, amely zsidó menekülteket segített Magyarországról semleges országokon keresztül Palesztinába juttatni – olvashatjuk Ungváry Krisztiánnak a füzethez írt tanulmányában.

A német megszállás után Kasztner kapcsolatba került Eichmannal, akivel hosszas tárgyalások után megállapodást kötött, hogy Svájcba engedett zsidókért cserébe cionista szervezetek Svájcon keresztül hadianyagot fognak szállítani Németországnak. Első lépésként Himmler hozzájárult ahhoz, hogy egy nagyobb csoport Kasztnerrel Svájcba utazhasson.

Mint az a tanulmányból kiderül, Kasztner joga volt annak eldöntése, hogy ki kerülhet fel az életet jelentő vonatra. Elsősorban a vagyonosabb, műveltebb személyek közül válogatott, és kiemelten előnyben részesítette kolozsvári ismerőseit és rokonait, miközben azt, hogy milyen sors vár az otthon maradottakra, környezete előtt is eltitkolta.

Ungváry Krisztián a füzet bemutatásakor rámutatott: az ügy súlyos morális problémákat vetett fel, hiszen el kellett dönteni, hogy ki szállhat fel a vonatra és ki nem, s hogyan lehet kiválasztani 700 ezer emberből azt az 1684-t, aki – közülük 318-an a bergen-belseni koncentrációs táboron keresztül – végül Svájcba utazhatott. De – húzta alá a történész – a szerencsés kiválasztottaknak sem lehetett könnyű, tudván azt, hogy valaki más elől veszik el a helyet.

Budapesttől Bergen-Belsenig, egy füzet 1944-ből (kétnyelvű) szerk. Zágoni Zsolt. Magánkiadás, 138 oldal, 2400 Ft, 2012.

Szólj hozzá!

Az Országos Rabbiképző honlapján megjelent kritika

2014.03.16. 23:15 mbemba

 

Holokauszt szörnyűségeit átélt emberek gyakran leírták a velük történteket. Megbecsülésünkre méltó, hogy erőt vettek magukon, felidézték azokat az eseményeket, amelyeket legszívesebben elfelejtettek volna. Mégis leírták – okulás céljából az útókornak és annak reményében hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a borzalom ne ismétlődhessen meg többé.

Egy ilyen kézírásos füzetet olvashatunk most, Zágoni Zsolt előszavával, amelyhez jól csatlakozik Ungváry Krisztiánnak a történelmi hátteret összefoglaló tanulmánya. Mi indokolja kiválasztását a visszaemlékezések tömegéből?

Kiadója a szöveg közvetlenségével és a kort érzékletesen leíró hiteles tartalommal indokolja ezt, de a magyar zsidóság 1944-es tragédiájának ismerői számára különös jelentőséggel bír az emlékező személye és helyzete. Mindkettő különbözik az egyszerű zsidó emberekétől!

A füzet írója, Stern Rózsi, annak a Stern Samunak lánya, aki a magyar zsidóság békebeli választott tisztségviselőjeként kénytelen vállalni a német megszállók által létrehozott Zsidótanács vezetését. Bizonyos kedvezményeket élvez és felkerül a Kasztner – vonatra, amely eredetileg cionista vezetőket szállított volna

Spanyolországon keresztül Palesztinába.(Itt jegyezzük meg, hogy a családját a vonatra segítő Stern Samu mindig támadta és gátolta a cionista mozgalmat, ahogy a felkerülő rabbik egy része is!) Első mondatában – már Svájcból – elismeri, hogy „kiváltságos sorsban részesültünk Isten akaratából”. Azért a füzetet olvasva senki sem fogja irigyelni! Nem Auschwitzba ment a vonat – amelynek rémségeiről már volt némi értesülés, főleg a külföldi rádiók és az amerikai repülők által ledobott röplapok útján – de 1944. március 19-e, a német bevonulás óta félelem és terror légkörében élt a zsidónak minősített állampolgárok egésze. Kitűnik ez a folyamat a leírásból, rendeletek követik egymást, „kezdik az embereket összeszedni az utcán”, akik eltűnnek. Sárga jegyekre alig lehet élelmet vásárolni, sokan lesznek öngyilkosok, főleg akik eddig titkolták származásukat és most osztozniuk kell a közös sorsban. Elhurcolják a vidéki zsidókat és ez várna a fővárosiakra is, ha az addig passziv Horthy nem lép közbe az utolsó pillanatban. Örömmel kap a lehetőségen: Stern Samu családja helyet kap a cionista mentőakció keretében a Kásztner vonaton. (Végül a cionista mozgalom résztvevőiből volt a legkevesebb a vonaton). Spanyolország helyett ugyan Bergen-Belsenbe kerültek, de nem gázkamrába és az 1700-ból több mint 300 főt ősszel kiengedtek Svájcba. Itt örökítette meg a több mint egy hétig tartó út viszontagságait egy közönséges, vonalas iskolai füzetbe, amely az angol fordítással együtt a könyv alapját képezi.

Sokat hallhattunk és olvashattunk a jobb sorsot érdemelt Kasztner Rezső akciójáról, de Stern Rózsa leírásának személyes hangvétele, az egyes epizódok élménnyé teszik elolvasását. Olyan részletek, mint az hogy a Gestapo egy német katonát költöztetett be lakásukba, hogy őket az esetleges magyar atrocitásoktól megvédje, vagy a csendőrök túlbuzgó szolgálatkészsége a németek felé, bizony elég szomorú igazságokat jeleznek. Pánikszerű félelmük attól, hogy Auspitz helyett Auschwitzba érkeznek, vagy vonakodásuk a fertötlenítőben és a zuhanyban ma már teljesen érthető és indokolt.

Ungváry Krisztián történészi utószava azoknak is útmutatást és eligazítást nyújt, akik eddig kevésbé tájékozódtak a tragikus kor útvesztőiben. Végül rövid tájékoztatás és fényképek adnak hírt a szereplők további életútjáról.

Érdemes megismerkednünk olyanokkal is akik a náci pokolnak nem a legmélyebb bugyrait járták meg. Ők is többet szenvedtek mint szerencsésebb kortársaik!

http://www.or-zse.hu/konyv/konyv240.htm

Róbert Péter
2012.11.2

Szólj hozzá!

Az EszterHáz Egyesület által szervezett könyvbemutató

2014.03.16. 23:12 mbemba

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása